Meghívó

Idén nyáron első alkalommal rendezzük meg tánctáborunkat az erdélyi Mezőség Visa nevű településén. A helységnek jelentős, az erdélyi Mezőségre jellemző folklórja van. A Visai tánctábor e rendkívül színes és gazdag, még ma is élő tánchagyomány részleteibe vezeti be a résztvevőket.

Az I. Visai Tánctábort amolyan ínyenc tábornak szánjuk.

Ezért olyan érdeklődők jelentkezését várjuk, akik már rendelkeznek megbízható mezőségi tánctudással.

Szándékunk szerint nem az alapokkal szeretnénk bíbelődni!

Sőt!

Amolyan „szőrszálhasogatós”, „mélyfúrásos”, a részletekre nagy hangsúlyt fektető, hallatlanul izgalmas kalandra csábítjuk azokat, akik erre fogékonyak.

Aki „hagyja magát lehúzni abba a jó magyar sárba” (Móricz Zsigmond), annak olyan lesz ez az utazás, úgy fog hazatérni, mintha egy új táncot tanult volna meg.

A tábor befogadóképessége limitált!

A résztvevők maximális létszáma 60 fő lehet!

Éppen ezért csak azt a jelentkezőt regisztráljuk, aki a meghatározott előleget a tábor bankszámlájára átutal.

A sikeres regisztrációról a jelentkezőket értesítjük.

Felhívjuk a jelentkezők figyelmét arra, hogy bár a tánctanítás párcserékkel történik, azért érdemes az egészséges és helyes ivararányra odafigyelni!

A visai emberek hallatlanul vendégszeretőek, igen tudnak múlatni, s imádnak táncolni. Közülük sokan megtisztelik majd jelenlétükkel táborunkat, remek alkalmat teremtve a közös táncolásra, éneklésre és ismerkedésre. „Selyem” János és felesége Erzsi néni, „Kuli” Feri bácsi és felesége Ági néni, „Répa” Feri bácsi és felesége Rózsi néni, Papp Samu bácsi és felesége „Palanyec” Sári néni, „Császár” Sanyi bácsi, Fodor Árpi, Kiss Zoli bácsi, László Levente, Chesoan Gyuri és még sorolhatnánk, sokaknak bizonyára ismerősen csengő nevek. Nos, az ő táncaikat helyezzük középpontba, valamint a visai táncok mellett a közeli Mezőkeszü izgalmas tánchagyományaiban is megmerítkezünk.

Program

A programtervezetben „tánctanítás”-ként szereplő foglalkozások keretein belül lesz alkalom a visai emberekkel való ismerkedésre, veretes nóták és szaftos rikoltozások tanulására, valamint a település és környezetének felfedezésére is.

2018. július 30., hétfő

érkezés, elhelyezkedés
19:00 órakor vacsora,
utána nyitó mulatság a Kontra Bandával

2018. július 31., kedd

10:00 – 13:00 tánctanítás
16:00 – 18:30 tánctanítás
21:00 – mulatság kifulladásig a Kontra Bandával

2018. augusztus 1., szerda

10:00 – 13:00 tánctanítás
16:00 – 18:30 tánctanítás
21:00 – mulatság kifulladásig a Kontra Bandával

2018. augusztus 2., csütörtök

10:00 – 13:00 tánctanítás
16:00 – 18:30 tánctanítás
21:00 – mulatság kifulladásig a Kontra Bandával

2018. augusztus 3., péntek

10:00 – 13:00 tánctanítás
16:00 – 18:30 tánctanítás
21:00 – mulatság kifulladásig a Kontra Bandával

2018. augusztus 4., szombat

10:00 – 13:00 tánctanítás
16:00 – 18:30 tánctanítás
20:30 – táborzáró bál kifulladásig
Kodoba Florinnal és a Magyarpalatkai Bandával

2018. augusztus 5., vasárnap

gyógysör fogyasztás, sírás-rívás, hosszú és könnyes búcsúzkodás,
szívfacsaró hazautazás, majd szép emlékű visszaemlékezés

Tanítás

Deffend Irén

„Inci”

Szappanos Tamás

„Szapi”

A táncok tanítása élőzenére történik, a muzsikát a szamosújvári Kontra Banda szolgáltatja. A tábort záró mulatságban Kodoba Florin és a Magyarpalatkai Banda muzsikál.

A tánctanítás a visai iskola egyik tantermében történik, a padló burkolata hajópadló.

Az iskola 100 méterre van a panziótól.

Szállás

Panzió

Elhelyezés 4, 5, 7 és 8 ágyas szobákban

A panzió összkomfortos, kulturált, tiszta, egyszerű berendezéssel bíró szállást biztosít. A panzióban 3 fürdőszoba és wc áll rendelkezésre, ezek közös használatúak. Aki ezt a szállást választja, annak ágyneműhuzatot nem kell hozni, de törölközőt igen! A panzió befogadóképessége 36 fő.

MEGTELT

Családok

Elhelyezés családoknál, egyszerre 2, 3, 4 fő

Rusztikus hangulatú szállás, fürdőszoba használat, hideg-meleg víz, angol wc, kedves visai emberek. Kiváló alkalom ismerkedni, kapcsolatot építeni. Étkezés a panzióban.

Sátor

Elhelyezés a résztvevők saját sátrában, melyet a panzió kertjének gyepén lehet felverni

Pénztárcakímélő szállás típus. Zuhanyzás, tisztálkodás, wc használat a panzióban, vagy annak kertjében felállított „kerti zuhanyzók”-ban lehet. Étkezés a panzióban.

Étkezés

Reggeli, ebéd és vacsora (teljes panzió)

Az étkezések értelemszerűen a kötött programok közötti időkben lesznek,
a pontos időpontokat a helyszínen egyeztetjük.
Valamennyi étkezés (szállás típustól függetlenül) a panzióban történik.
Vegetáriánus és egyéb speciális étkezésre nincs lehetőség.

Részvételi díj

1.: Panzió + étkezés + programok:    45.900.- HUF
jelentkezéskor fizetendő (utalandó) előleg: 14.000 HUF

2.: Családok + étkezés + programok:    45.900.- HUF
jelentkezéskor fizetendő (utalandó) előleg: 14.000 HUF

3.: Sátor + étkezés + programok:    35.900.- HUF
jelentkezéskor fizetendő (utalandó) előleg: 11.000 HUF

4.: Iskola + étkezés + programok:    35.900.- HUF
jelentkezéskor fizetendő (utalandó) előleg: 11.000 HUF

A részvételi díj fennmaradó része, a helyszínen készpénzben (magyar forintban) fizetendő!

Jelentkezés

Jelentkezés feltételei:

  1. Az alábbi jelentkezési lap kitöltése és elküldése
  2. A megadott előleg átutalása a tábor bankszámlájára:

“Visai táncosok” Hagyományos Kulturális Egyesület

IBAN: RO26BTRLHUFCRT0324490101

A fogadó bank SWIFT kódja: BTRLRO22CJA

A megadott adatokat az adatvédelmi törvénynek megfelelően bizalmasan kezeljük, harmadik félnek nem adjuk át, és azokat csakis a jelentkezés regisztrálására használjuk fel.

Adatvédelmi szabályzat

Magyarpalatkai Banda

Az erdélyi Mezőségen található Magyarpalatka (románul Pălatca) régóta a környék egyik legjelentősebb zenészközpontja. Az itt élő cigányzenész dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település (például Báré, Kötelend, Mezőgyéres, Mezőkeszü, Vajdakamarás, Visa) zenei igényeit is kielégítették. A zenekar egyaránt játszik magyar, román és cigány népzenét. Számos zenész muzsikált itt, többen a biztosabb megélhetés érdekében más falvakba költöztek át. A zenészek szinte mindannyian rokonságban állnak egymással, tudásukat hagyományosan továbbadják a generációk között. Korábban akár öt zenekart is ki tudott állítani a falu. Jelenleg két zenekar van, melynek közös tagjai is vannak ugyan, de a 2 banda mégis elkülönül (a faluban úgy hívják őket, hogy az „öreg” és a „fiatal” banda). Az „öreg” zenekar működik aktívabban, nekik van több külföldi, például magyarországi fellépésük is. Amióta a zenekar sokat jár külföldre, megemelkedtek az egy-egy zenélésért elkért összegek, így a helyiek nem tudják megfizeti őket, ezért a falu táncélete erősen hanyatlik.

A zenekar felállása

A magyarpalatkai vonószenekarok korábban háromtagúak voltak, hegedű-brácsa-bőgő felállásban zenéltek. A 60-as évek környékén tértek át az ötfős felállásra, amit a hegedű és a brácsa megkettőzésével hoztak létre. A két hegedű mindig ugyanazt a dallamot játssza, bár néha a két prímás játékában oktávpárhuzam figyelhető meg. A brácsa az erdélyi zenekarokra jellemző háromhúros brácsa, melyen dallamot nem játszanak, kizárólag kísérőhangszerként alkalmazzák, főként dúr hármashangzatok megszólaltatásával. Bizonyos tánctípusok kíséreténél (például szökős, korcsos) a két brácsa eltérő ritmuskíséretet ad, a többinél egymást erősítve ugyanazt játssza. A bőgős csak a hangszer legmélyebb húrján játszik, melyet a szokásos kontra Á helyett kontra C-re hangol.

Tagjai

A Magyarpalatkai Banda a Hagyományok Házában muzsikál, 2006 novembere (Kodoba Florin, Kodoba Lőrinc, Radák Mihály, Moldován István, Kovács Márton)

A két zenekar jelenlegi tagjai, zárójelben a nevek magyar átírásával és a születés évével:

„Öreg” zenekar

Martin Codoba „Florin” (Kodoba Florin, 1977) hegedű

Laurențiu Codoba (Kodoba Lőrinc, 1947) hegedű

Ștefan Moldovan (Moldován István, 1943) 3 húros brácsa

Mihai Radac „Remus” (Radák Mihály “Rémusz”, 1977) 3 húros brácsa

Ioan Boldi bőgő

„Fiatal” zenekar

Mácsingó Náci (1965, prímás)

Mácsingó Líviu (brácsa)

Mircea Covaci (bőgő)

(A „fiatal” zenekar esetenként kiegészül a faluban tartózkodó „öreg” zenekar tagjaival.) A zenészek közül csak Kodoba Florin beszéli a magyar nyelvet, a többiek egy picit értenek magyarul, de beszélni csak románul tudnak.

Magyarországon több hanghordozó is megjelent, melyen a Magyarpalatkai Banda zenéje hallható. Ezek közül kettőt Fekete Antal „Puma” rögzített egy-egy lakodalom alkalmával Magyarpalatkán illetve Mezőkeszüben. Ezeken még az alábbi felállásban játszik a zenekar:

Kodoba Márton (1941–2003) hegedű

Kodoba Béla (1944–1999) hegedű

Mátingó Ludovik (1935–1995) 3 húros brácsa

Radák Mihály (1938–1992) 3 húros brácsa

Kovács Márton „Puki” (1941–) nagybőgő

Kontra Banda

2011-ben alakult meg Szamosújváron. Néptáncosokként csöppentünk bele ebbe a világba, de  a zenei része jobban megfogott minket s belevágtunk. Tagjai a Téka Alapítvány keretén belül tanulhattak népi hangszereken. A banda tagjait jó pár éves baráti kapcsolat köti össze, Kolozsvárt tartozkodunk egyetemi  tanulmányok meg munkahely miatt. Korunk 21 és 25 év közt van, fiatalok vagyunk és előttünk az élet.

Petres Atika, hegedű, brácsa

Fülöp Lóránd, nagybőgő, harmonika

Cîmpan Tibor, hegedű

Juhos Zsolt, brácsa

Simó István, hegedű

A falu

A Mezőség Erdély legkorábban (körülbelül a X.-XI. században) magyarok által benépesített területei közé tartozik. A letelepült Borsa nemzetségek hadászatilag is igyekeztek biztosítani területeiket, ezért „gyepüket” alkottak. A középkorig viszonylag sűrűn magyarlakta vidék volt, de a Szamos vonalától északra a betelepülés csak a XII.-XIII. század folyamán indult el és még a XVI. században is tartott. A magyarok által üresen hagyott vidékekre települt be később a románság, melyek életmódja nem kívánt művelhető területet, valamint ide telepítették az északi védővonal megerősítésére a szászokat is a XII. század második felében.

Visa története

A Mezőségen mintegy 300 magyarok, románok és szászok lakta község található. A Mezőség magyar lakossága szigetcsoport-szerűen szétszóródva, román falvak közé ékelődve élt és él. Ennek következtében népi kultúrájuk archaikus magyar paraszti kultúra, amely kölcsönhatásban volt a környező nemzetiségekkel. Ez a Közép-Erdélyi tájegység őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségéből. A későbbi, magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása itt fokozta legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát. A Mezőségen teljesen összemosódott a magyar és román jellegzetességek határa, mind életmódban, öltözködésben, és egyféle zenei-, táncbeli kétnyelvűség alakult ki.

Visa település Kolozs megye keleti részén fekszik, a történelmi Kolozs- és Szolnok-Doboka vármegye határán. A falu lakossága megközelítőleg 600 fő, amelyből 80% református magyar, 19% ortodox román és 1% cigány nemzetiségű. A múltban jelentős szőlő- és bortermő vidék volt. Ma megélhetésüket jórészt a hagyományos földművelés és állattenyésztés biztosítja.

A falu a csiszolt kőkorszak óta lakott terület. A római korban Dácia provincia északi határterülete. A római korból pénzérméket és egy a szőlő és borkultúrára utaló Szilenosz szobrocskát találtak.

A XVI. században Kolozsvárt és környékét is elérik a református tanok, Visa katolikus lakossága is református lett, templomával együtt. A visai református közösség még francia kálvinista (hugenotta) menekülőket is befogadott, akiknek ma is a faluban élnek a leszármazottaik. 1703 novemberében Visa közelében a bonchidai réten ütközött meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem kuruc serege a labanc csapatokkal. Az 1711-es pestisjárványnak Visán 292-en estek áldozatul. A faluban az 1733-as népszámlálás szerint Visában 30 román család is élt (kb. 150 személy). A XVIII. század folyamán alakult ki Mezőség „trianonig” érvényes nemzetiségi képe, melyben a magyarok ezen a vidéken szórványban élnek.

Visa az 1940-es években elkezdődött folklórgyűjtések, valamint később a visai származású fiatalok kolozsvári táncházban való jelenléte miatt egyre ismertebbé vált a folkloristák és a táncházas közönség előtt. Ennek eredménye, hogy az 1990-es évektől valóságos folkturizmus indult meg a falu felé, ezzel Visában a hagyományok megőrzését, újjáélesztését magával hozva. Ennek, valamint a falu földrajzi-, infrastrukturális és etnikai szempontból elszigetelt helyzetének köszönhető, hogy Visában még az 1990-es évek végén is megfigyelhetőek voltak olyan folklór jelenségek, amelyek a környező falvakban már 15-20 éve kikoptak. Itt a népviselet még minden háznál megtalálható, templomi és ünnepi alkalmakon még mindig használatban vannak.

Visa öltözete

A mezőségi viselet viszonylag egységes. Egyik fő jellemzője, hogy kerülte az élénk színeket. A bőrruhákat leszámítva hímzést, díszítést alig alkalmaztak. Emberemlékezet óta ruháikat mind házilag előállított anyagból, házilag készítették, a felső ruhadarabok egy részét (mejjrevalót, csizmát, bőr övet) viszont már századok óta a közeli vásárokon, de gyakran kisebb falvakban is dolgozó mesterekkel állították elő. A juhbőr mejjrevalókat a közeli Keszüben szűccsel csináltatták, vagy Szamosújváron vették.

A mezőségi népi öltözetnek első tekintetre nem volt „nemzeti” jellege. A két nemzetiség hosszú századokon át osztozott a jobbágysorban, és a nagyszámú vegyes lakosságú faluban kölcsönösen beszélték egymás nyelvét, egészen az együttes kalákákig, fonókig, sőt vegyes házasságokig együtt éltek. A többnyire csak a helybeliek által ismert néhány apró jelentéshordozó elem kivételével a románok és magyarok öltözetében nem volt lényegi különbség. A belső-mezőségi magyar viselet vizsgálója 1938-ban ezt írja: „a kolozsvári vásáron, ha megjelennek, mindenki románnak tartja őket.”

A román és magyar középkorú férfiak öltözete egyaránt bocskor és csizma, bő gatya, szürke harisnya és szürke vagy fekete mellény, szalma- vagy szőrkalap volt. A román és magyar nőké pedig egyaránt fekete csizma, magas nyakú férfias ingre és pendelyre vett lajbisköntös, és a fejkendő. Még az átmeneti színek –krémszín, barna, szürke, rózsaszín, stb.- kedvelése, az erős színek, tarkaság kerülése is egyaránt jellemző a mezőségi nőkre, nemzetiségre való különbség nélkül. Csak az öregemberek mejjrevalójának oldalt vagy elöl gombolása, és a legények jobbról vagy balról tett bokrétája, a lányok hajába font piros-sárga-kék vagy csak piros pántlikája jelezte a román vagy magyar nemzetiséghez való tartózást.

A magyar női ing férfias szabású, bevarrt és végig bő ujjú, széles nyakkal és csipkés gallérral. A 20-as, 30-as évektől kezdve egyaránt viselték ezt a kézelős magyar inget, és az állami iskolák által bevezetni szándékozott romános lobogós ujjú, nemzeti inget. Ennek a központilag irányított hatásnak köszönhetően váltak az 1930-40-es évekre jól megkülönböztethetővé a magyarok és románok. A magyar nők öltözete megmaradt a régi formánál, a férfiaknál divatba jött a fekete posztó öltözet viselése. A románság teljesen elhagyva régi, hagyományos viseletét, a „nemzetinek” nevezett ruhát kezdte hordani.

Kapcsolat

További kérdések esetén:

info@visaitabor.hu